Igent mondtak az írek. Igent, a Lisszaboni Szerződésre. Hurrá, végre, mázsás sziklák estek le európai polgárok százmilliói szívéről. Végre belátták ezek a szerencsétlenek, hogy nem akadályozhatják tovább az EU kiszámítható fejlődését.
A csehek még megfúrhatják a dolgot, a lengyeleknek és az angoloknak is vannak aggályaik, de Merkel és Sarkozy gőzerővel lobbizik a háttérben, hogy végre a maradék renitensek is megadják magukat.
Az Eu kb 300 millió polgára közül, vajon mennyien vannak tisztában azzal, hogy pontosan mit tartalmaz ez a közel 400 oldalas dokumentum? Valahol egész biztos elérhető, de ki vette magának a fáradtságot hogy elolvassa, átrágja magát rajta, és értelmezze miről is van szó?
Nos egyvalami biztos, a magyar politikusok/honatyák biztosan nem. Ők megszavazták teljes és ritka egyetértésben, Magyarország beadta a derekát, és még népszavazást sem kellett tartani a kérdésről.
A magyar média sem szorgalmazza a szerződés értelmezését, józan paraszti ésszel való megértetését az olvasókkal, megelégednek azzal, hogy azt sulykolják olvasóiknak, hogy ez bizony a világ legjobb dolga, örülni kell neki, mindenki legyen nagyon boldog hogy ezt nekünk kitalálták.
Az ír igen kapcsán az index cikke csupán ennyiben tér ki a szerződésre:
„A döntés nem hoz radikális változtatásokat, de fontos lépés az egységesülés felé, az EU saját szervezetei és a szövetségi politika erősödik általa és így tovább folytatódik a nemzetállamok szerepének csökkenése.”
Próbáljuk csak meg értelmezni ezt az összetett mondatot egy kicsit:
Fontos lépés az egységesülés felé= itt nem a jogharmonizációról van szó, az már megtörtént, hanem lépés az úgymond Európai Egyesült Államok felé.
Erősödik a szövetségi politika = egyre több döntés kerül ki a nemzeti, egyre több döntés kerül brüsszeli hatáskörbe
Csökken a nemzetállamok szerepe= csökken a nemzetállamok függetlensége
Vegyünk most néhány evidenciát:
- Az EU nem demokratikus szervezet, ugyanis nem tudja, és nem is akarja garantálni polgárai egyéni szabadságjogait
- A tagállamok nem egyenlőek (lásd a munkaerő mozgásának korlátozását, a támogatások egyenlőtlen megoszlását stb.)
- A L.SZ. legfőbb támogatója Németország és Franciaország
- Németország és Franciaország stratégiai céljai nem változtak az elmúlt (legalább) 100 évben
Az én logikám a következő jövőképet vizionálja:
Német és francia (német vagy francia) vezetés alatt megalakul az Európai Egyesült Államok, a fővárosa Brüsszel.
Közös lesz a fizetőeszköz, a külügy, és a hadügy.
A korábbi nemzetállamok régiókként működnek tovább, erős brüsszeli kontroll alatt. Közvetlen irányítás alá vonják a (korábban nemzeti) egészségügyet, nyugdíjrendszert, szociális ellátó rendszereket, a stratégiai ágazatokat ( pl.energia ellátás) a termőföldeket, az ásványkincseket, a vízbázist stb, stb stb.
A franciák ( a németek is) évszázadok óta arra törekednek, hogy megszerezzék a hegemóniát Európa felett. Miért változott volna meg a szemléletük a 21. századra? Jótét lelkek lettek hirtelen, akik mindenkinek a legjobbat akarják, hogy mindenkinek egyformán jó legyen?
Egy óriási nagy lenyúlást sejtek, ahol ezek a nagyok le akarják nyelni a kicsiket( a kicsivel nagyobbakat, valamint akit lehet), és ha tetszik ha nem, lehet abban valami amikor egyesek modern kori gyarmatosításról beszélnek.
Biztos hogy ezt akarjuk? Biztos hogy ezen az úton akarunk járni?
Félek, hogy mire észbe kapunk késő lesz, és nem lesz visszaút.