Minden nemzet történelmében vannak olyan helyzetek, olyan szituációk, melyekre adott válasz meghatározza az adott nemzet rövidebb-hosszabb távú jövőjét, jólétét vagy éppen rosszlétét.
A magyar nemzet történelme bővelkedik az ilyen sorskérdésekben, és sajnos a kérdésekre adott rossz válaszokban is.
Régóta foglalkoztat a gondolat, miért van ez így, miért van az, hogy amikor a fizikai létünk vagy nem létünk a tét, a magyar nemzet meghatározó vezetői mindig a saját pitiáner érdekeiket helyezték előtérbe a nemzeté helyett. Ez tipikus magyar sajátosság. Tanulmányozva például a francia középkori történelmet látható, hogy azok a bárók, akik egymás vérét ontották, mindig is képesek felsorakozni egymás oldalán, ha külső támadás érte a nemzetet. A százéves háború, és azt megelőző/követő időszak erre a szép példa.
Magyarországon közben az történt, hogy Szapolyai János erdélyi vajda, saját hatalmi érdekeitől vezetve, ölbe tett kézzel nézte, ahogy II. Lajossal együtt a törökök megsemmisítik a független Magyar Királyság intézményét, és a magyar függetlenséggel együtt, a magyar középhatalmi státusz is örökre elveszik.
A múlton keseregni felesleges, és ezen írásnak nem is ez a célja, hanem hogy bemutassa, mennyire nem változott a magyar elit gondolkodásmódja Szapolyai óta.
Minap röppent fel a hír, hogy elküldtek egy beteg asszonyt az Országos Onkológiai Intézetből, miközben rendelkeztek szabad ággyal, valamint műtéti kapacitással. Úgy gondolom, a rák mint népbetegség, egyike a magyar nemzet jelenlegi sorskérdéseinek.
70 ezer ember betegedik meg évente, 35 ezer meghal. Évente csak a rák következtében eltűnik egy város lakossága. Fogy a népesség, fogynak az adófizetők, elemi érdek lenne, hogy hathatós ellenintézkedéseket tegyen az állam, ha másért nem, saját jól felfogott anyagi érdekében is.
Nem kell ehhez szakminiszternek lenni, józan paraszti ésszel is belátható lenne, hogy a rák megelőzésére fordított pénz kamatostul megtérülne a költségvetésnek.
Mennyibe kerülne mondjuk minden kiemelt, ne adj isten minden városi kórházban üzemeltetni egy korszerű diagnosztikai osztályt, és rendszeresen szűrni a 40 feletti lakosságot? 100 milliárdba, 200 milliárdba? Nem tudom. Az azonban bizonyos, a befektetés rövid távon is megtérülne.
Nem érdeke a magyar politikának az egészségügy fejlesztése, a leépítés pedig már régóta útjára indult, és csak találgatni lehet, hol lesz a vége.
A beszűkült látókörű, minden emberi mivoltából kivetkőző politikának Magyarországon évente több tízezer halálos áldozata, valamint több százezer halálra ítéltje van.
