HTML

Senki meg nem mondja

Minden ami az agyamat irritálja.

Friss topikok

  • laci0011: @Kara Kum: Rosszul látod a helyzetet,ellenzékben szabad gondolkodni,kormányon szolgálni kell a gaz... (2011.11.26. 21:36) Kis magyar (adó)matek
  • laci0011: A rendszerváltók elsőre tökéletes demokráciát alkottak,csak rólunk feledkeztek el nagyon,annyira f... (2011.11.26. 21:29) Krízis
  • pj02: "el tudja képzelni hogy Szlovákia szó nélkül fogja hagyni, hogy a szlovák autók tömegét elkezdik m... (2011.05.26. 10:04) Rogán öngólja
  • Müller őrmester: Véleményem szerint, az lett volna a jó megoldás, ha az önkéntes nyugdíjpénztárakat hagyták volna c... (2010.12.05. 10:57) Visszalépjek, vagy maradjak magánnyugdíj pénztár tag
  • Jurganov: nyilván nem :) a fidesz ua mint az mszp (2010.04.20. 07:29) Nem hiszek a győztes Fidesznek

Linkblog

Sorskérdések

2009.08.07. 10:09 anti_troll (törölt)

 

Minden nemzet történelmében vannak olyan helyzetek, olyan szituációk, melyekre adott válasz meghatározza az adott nemzet rövidebb-hosszabb távú jövőjét, jólétét vagy éppen rosszlétét.
 
A magyar nemzet történelme bővelkedik az ilyen sorskérdésekben, és sajnos a kérdésekre adott rossz válaszokban is.
 
Régóta foglalkoztat a gondolat, miért van ez így, miért van az, hogy amikor a fizikai létünk vagy nem létünk a tét, a magyar nemzet meghatározó vezetői mindig a saját pitiáner érdekeiket helyezték előtérbe a nemzeté helyett. Ez tipikus magyar sajátosság. Tanulmányozva például a francia középkori történelmet látható, hogy azok a bárók, akik egymás vérét ontották, mindig is képesek felsorakozni egymás oldalán, ha külső támadás érte a nemzetet. A százéves háború, és azt megelőző/követő időszak erre a szép példa.
 
Magyarországon közben az történt, hogy Szapolyai János erdélyi vajda, saját hatalmi érdekeitől vezetve, ölbe tett kézzel nézte, ahogy II. Lajossal együtt a törökök megsemmisítik a független Magyar Királyság intézményét, és a magyar függetlenséggel együtt, a magyar középhatalmi státusz is örökre elveszik.
 
A múlton keseregni felesleges, és ezen írásnak nem is ez a célja, hanem hogy bemutassa, mennyire nem változott a magyar elit gondolkodásmódja Szapolyai óta.
 
Minap röppent fel a hír, hogy elküldtek egy beteg asszonyt az Országos Onkológiai Intézetből, miközben rendelkeztek szabad ággyal, valamint műtéti kapacitással. Úgy gondolom, a rák mint népbetegség, egyike a magyar nemzet jelenlegi sorskérdéseinek.
70 ezer ember betegedik meg évente, 35 ezer meghal. Évente csak a rák következtében eltűnik egy város lakossága. Fogy a népesség, fogynak az adófizetők, elemi érdek lenne, hogy hathatós ellenintézkedéseket tegyen az állam, ha másért nem, saját jól felfogott anyagi érdekében is.
 
Nem kell ehhez szakminiszternek lenni, józan paraszti ésszel is belátható lenne, hogy a rák megelőzésére fordított pénz kamatostul megtérülne a költségvetésnek.
 
Mennyibe kerülne mondjuk minden kiemelt, ne adj isten minden városi kórházban üzemeltetni egy korszerű diagnosztikai osztályt, és rendszeresen szűrni a 40 feletti lakosságot? 100 milliárdba, 200 milliárdba? Nem tudom. Az azonban bizonyos, a befektetés rövid távon is megtérülne.
 
Nem érdeke a magyar politikának az egészségügy fejlesztése, a leépítés pedig már régóta útjára indult, és csak találgatni lehet, hol lesz a vége.
 
A beszűkült látókörű, minden emberi mivoltából kivetkőző politikának Magyarországon évente több tízezer halálos áldozata, valamint több százezer halálra ítéltje van.
 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://senkinemmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr361294233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rücsök 2009.08.08. 07:21:05

Az elmúlt másfél évben 14 kórházban "jártam". Nem önszántamból tettem, ám elmondhatom, VAN összehasonlítási alapom - bőven. (Mert "jártam" indiai, thai, malasiai, osztrák, olasz, francia kórházakban is - szintúgy nem önszántamból.)
NEM rák a betegségem, sőt, nem is betegség. Velem-született állapot, melyet azonban meg kéne már szüntetni. Nos, a pécsi klinika professzora (nem-hivatalosan) azzal küldött haza: "Esetem annyira bonyolult, nem vállalom a műtét kockázatát." Másutt még ennyit sem mondtak, "csak" mentővel - be, "akut műtéti beavatkozást nem igényel" - ki. Történetem hosszú, inkább könyvben írom meg, itt és most csak annyit.
Rossz a struktúra (mármint szeretett hazámé), s annak minden alrendszere - így a magyar betegségügyé is, a földhivatalé is, az adóhivatalé is, az önkormányzatoké - is. Nem sorolom.
A struktúrát kell megváltoztatni ahhoz, hogy az "orvosok" ne szemtelenedjenek el, hanem tartsák be esküjüket! És ne sirnyákoljanak, hogy nincs pénz, mert VAN pénz a magyar betegségügyben. Pl. egyes "orvosok" zsebében, mely akkora, mint házuk (palotájuk, autójuk). Ez a többség - név szerint is megemlítem majd könyvemben.
És VAN a kisebbség, az ORVOSOK, kik összeszorított foggal dolgoznak, segítenek a szenvedőn. Na, őket nézik ki, küldik el az "orvosok" - kiknek csak oklevelük van, szaktudásuk majd-zéró.
A Honvéd kórházban - kínjában - ordított velem egy orvos, idézem: "3 millió magyarnak meg kell halnia. 7 millió az optimális létszám. Ezt mondta az Európai Unió!" Vagy igaz, vagy nem igaz, tök mindegy. De az TÉNY, hogy az "orvosok" keményen dolgoznak a "terv" teljesítésén.
Van még történetem, de most csak annyit mondanék: Ha ott tartanánk, ahol a thai állami kórházak, azt gondolnám - fejlett országban élek. Hol vagyunk mi attól! Jaj!
éva