Az aradi vértanú honvéd tábornokokra, valamint a Pesten kivégzett magyar miniszterelnökre emlékezünk.
Egy olyan gyászos napja a magyar történelemnek, amire mindig emlékezni fogunk, míg él a földön olyan ember, aki magyarnak vallja magát. Hősök voltak, akik a legtöbbet adták a hazának, amit csak adhattak, méltóak azokhoz az ősökhöz, akik talán az ő példaképeik voltak.
A magyar államiság több mint ezer éves történelmén végigtekintve, minden századnak voltak olyan hősei, kiemelkedő harcosai, akik szívében azért égett a tűz, hogy a magyar nemzet egészéért, az ország felemelkedéséért, függetlenségért, javáért küzdjön, harcoljon.
Az Árpád-házi királyok sora, Károly Róbert, a Hunyadiak, Zrínyi, Bocskai, Bethlen Gábor (és az Erdélyt felvirágoztató fejedelmek sora), Thököly, Rákóczi.
Az elfeledett, névtelen tíz, és százezrek, akik vezéreik mögött felsorakoztak az ezeréves magyar történelem csataterein, akiknek semmije sem volt, csak a hazaszeretetük, és az akaratuk hogy életüket adják a reményért, hogy talán az áldozatuk révén a jövő nemzedéknek egy jobb világot hagynak örökül.
A XIX. századi Magyarország nagyjai, Széchenyi, Kossuth, akik saját jövedelmükből áldoztak a köz javára, a haza védelmére. Az első felelős magyar kormány tagjai, a szabadságharc hősei, az Aradon kivégzett tábornokok, a szabadságharc eltiprása utáni politikusok, Deákkal az élen.
Megannyi hős, akiket sohasem feledhetünk, hiszen az ő vérük folyik az ereinkben, büszkének kell lennünk rájuk, és kötelességünk folytatni azt a harcot azért a célért, melyért oly sokat áldoztak.
Knézics Károly, Nagysándor József, Damjanich János,Aulich Lajos, Lahner György, Pöltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, Batthyány Lajos
Ma Rátok emlékezünk, amíg mi élünk, Ti is éltek, sose feledünk.
